A vonalvezetés a nagyobb Volvóké, az övvonal magas és a mai divatirányzattal ellentétesen inkább vízszintes, mint emelkedő. A lemezek illesztési pontossága kimagaslóan jó

Hátulról nehéz megmondani, hogy 60-as vagy 40-es-e, amit látunk. A csomagtartó mélyről nyílik

A letisztult, finom anyagokból szerkesztett műszerpult rossz úton is csendes, a lapos középkonzol gombjai között tapintással nehéz eligazodni. Jó ötlet, de nehezen használható a mögöttes pakolórekesz

A többi Volvóból ismerős magasságállítós ülések oldaltartása jó, ülőlapjuk hosszú, az elülső lábtér bőséges

Az ajtók aljának kárpitozása kopogósan kemény, a térképzseb használhatatlan

A hátsó ajtókra nem jutott zseb

A vékony középkonzol mögött azért ott a hagyományos „púp”. A gyújtáskapcsoló magasra került, a zajcsillapító betétes pohártartók kacattárolónak is jók

A pedálsor erősen jobbra tolt, a hely szűk, a magasságkülönbség túlzott

Az oldalvillogókat a holttérmentes, csekély szélzajú külső tükrökbe szerelték

A hátsó lábtér már átlagos vezető mögött is minimális, a pad legfeljebb két utasnak kényelmes. Az átlagtermet fölött a fejtér is kevés

A kesztyűtartó mély, kivilágított és kulccsal zárható

A teljesen kárpitozott, pakolórekeszek nélküli csomagtartó mérete a kategóriaátlag alatti. Ülésdöntéssel bővíthető

Az S60-ban és az S80-ban is dolgozó változó vezérlésű, csupa alu motort nem burkolták le. Kellemes látvány, csendes is, nyomatékos is. A külméreteket némileg csökkentették, hogy beférjen az S40 motorterébe